COLORLITE színtévesztést diagnosztizáló és korrigáló rendszer optikák számára
A Colorlite színtévesztést diagnosztizáló és korrigáló rendszert, azon optikák számára javasoljuk, akik a praxisukban szívesen foglalkoznának színtévesztők színlátás korrekciójával.
A készlet tartalmaz egy könnyen és gyorsan használható színlátást vizsgáló atlaszt, a színtévesztés típusának és súlyosságának megállapítására, valamint egy színtévesztést korrigáló próbalencse készletet.
A készlet segítségével, a leghatásosabb lencse kiválasztása körülbelül 20 percet vesz igénybe.
1. Miért fontos a színtévesztés korrekció?
A színek több szempontból is fontosak számunkra. Befolyásolják hangulatunkat, esztétikai élményt nyújtanak, és információt hordoznak. Lépten, nyomon színkódolt információkba ütközünk. A színtévesztők számára számos foglalkozás nem engedélyezett és gyakorlatilag szinte mindenhol hátrányt szenvednek. A színlátást korrigáló lencsék segítségével sok színtévesztő számára mankót nyújtunk a színes világban való tájékozódásban.
2. Miben különbözik a Colorlite színtévesztést vizsgáló teszt a többi színlátást vizsgáló teszttől?
A színlátást vizsgáló tesztünk meghatározza a színtévesztés típusát és súlyosságát, valamint a korrekciós lencsékkel való visszamérés során segít a leghatásosabb korrekciós lencse kiválasztásában. A teszt gyors, objektív és egyszerű, hasonlóan megszokott látásvizsgálatokhoz.
3. Gyógyítható a színtévesztés?
A színtévesztés nem gyógyítható, habár a normál szemüvegekhez hasonlóan, színlátást korrigáló lencsékkel a színlátás javítható.
4. Mit jelent az hogy “protán” vagy “deután” típusú színtévesztés?
Örökletes állapot lévén, számos genetikai előfordulása különböztethető meg a színtévesztésnek. A leggyakoribb az úgynevezett L és M (hosszú és közepes hullámhosszakra érzékeny) receptorok hibája, amiket a következőképpen neveztek el: Protanomália, Protanópia, összefoglaló nevén “Protán” vagy Deuteranomália, Deuteranópia, röviden “Deután”. További részletek a tudományos háttér részben.
5. Miért több a férfi színtévesztő?
A színtévesztés előfordulása a férfiak körében 16-szor gyakoribb, mint a nőknél. A férfiak 8 a nők 0.5%-a színtévesztő. A színtévesztés örökletes probléma, ami az X kromoszóma hibájából ered. Egy nő csak akkor lesz színtévesztő, ha mindkét X kromoszómája hibás. Ha csak az egyik hibás, akkor ő csak hordozza a színtévesztést. A férfiaknál az X kromoszóma hibája színtévesztést eredményez (XY).
6. Változhat a színtévesztésem az évek múlásával?
A örökletes színtévesztés típusa és súlyossága az évek múlásával nem változik. A szerzett színlátás zavarok azonban idővel változhatnak. Cukorbetegség, glaukóma vagy az idős kori szemlencse „sárgulás” időben változó színlátást eredményezhet.
Tudományos háttér
Néhány szó a színtévesztésről
A körülöttünk zajló világról öt érzékszervünk által szerzünk tudomást. Azonban az információk legnagyobb részét, 90%-át szemünktől kapjuk. Az emberi szem színesen lát, ezért a színes információ talán a legfontosabb adat számunkra. A színeknek nemcsak tájékoztató és információ hordozó szerepe, hanem fontos hangulatformáló ereje is van.
1. ábra: Épszínlátók színérzékelő receptorainak érzékenysége a hullámhossz mentén
Az öröklött színtévesztés
A színes látás eszköze a szem és agy. A szem miniatűr, nagyfelbontású digitális kamerához hasonlóan működik, amelyhez az adatok értelmezésére és tárolására hatalmas kapacitású számítógép: az agy csatlakozik. A szemünkbe bejutó fényt a szem „objektívje”, a szemlencse, a szem hátsó felszínét borító ideghártyára (retinára) fókuszálja. A retinán a digitális kamerák képfelvevő felületéhez hasonlóan érzékelő elemek milliói helyezkednek el. A látás érzékelő elemei, az esti fényben működő mintegy 130 millió pálcika és a nappali fényben működő mintegy 7 millió csap száma meghaladja a legnagyobb felbontású digitális kameráét is. Az érzékelő elemekhez idegek kapcsolódnak, és az ingereket a szemidegen keresztül az agy felé továbbítják. Az esti látás elemei, a pálcikák, nem látnak színeket, viszont rendkívül érzékenyek. A nappali látás elemei, a csapok, kevésbé érzékenyek, ezzel szemben színesen látnak. Ezt az teszi lehetővé, hogy a csapokban három különböző pigment található. Ezek közül egyik a vörös, másik a zöld, harmadik pedig a kék fényre érzékeny. Ezek a pigmentek nyelik el a fény vörös, zöld illetve kék részét, és attól függően, hogy melyikből mennyit tudtak elnyelni, kialakulnak a színárnyalatok.
A színtévesztés örökletes rendellenesség. Európában a felmérések szerint a férfiak 8%-a, a nők 0,5%-a öröklötten színtévesztő. Vannak szerzett színlátási zavarok is, de ezek általában valamely ártalom (alkoholizmus, mérgezések, betegségek) következményei, és ennek megszűnésekor el szoktak múlni. A színtévesztés már óvodás és iskolás korban is nehéz helyzetbe hozza a színtévesztő gyermekeket: nem ismerik fel a színes jelzéseket ruháikban, helytelenül használják a színeket rajzaikon, ügyetlennek bizonyulnak a színes műanyag formákból kialakított logikai játékokban, rosszul látják a térképeket és a színes tankönyveket. A színtévesztés örökletes probléma, amely az X kromoszóma rendellenességéből adódik. A cukorbetegség, alkoholizmus, adott gyógyszerek és mérgezések szintén a színtévesztés kialakulásához vezethetnek. Amerikában 27 millióan szenvednek cukorbetegségben. Magyarországon körülbelül 400 ezerre tehető a színtévesztők száma.
A színtévesztés korrekciója
Az emberi színlátás több millió színárnyalat megkülönböztetésére képes. A szemünkben található több mint 6 millió színérzékelő receptor, más néven csapok segítségével a fény 380-780 nm közötti tartományát érzékeljük. A csapokat hullámhossz mentén vett érzékenységi tartományuk alapján három csoportra bonthatjuk. Név szerint, Protos, Deuteros, Tritos vagy L, M és S csapok, amelyek a hosszú, közepes és rövid hullámhossz (vöröses, zöldes, kékes színek) tartományban érzékenyek. A következő kép az egyes színérzékelő receptorok érzékenységét mutatja a hullámhossz mentén.
Színlátásunkat alapvetően két képességünk határozza meg. A szín-identifikáció, azaz hogy, képesek vagyunk e helyesen megnevezni a színek neveit és a színdiszkrimináció, azaz a különböző színek megkülönböztetésének képessége. A színtévesztők színlátása eltér az „átlagos” épszínlátókétól, amely az egyik – vagy akár több – csap típus normáltól eltérő érzékenységének következménye, ezért a színtévesztők szín-identifikációs és színdiszkriminációs képessége rosszabb az épszínlátókénál. A színtévesztés több formáját különböztethetjük meg. A leggyakoribb a Protos és Deutéros receptorok anomáliája (Protanomália, Protanópia, Deuteranomália, Deuteranópia), ritkább a Tritos hibája (Tritanópia), és elvétve előfordulhat, hogy csak az egyik típusú receptor ép (monokromázia) vagy akár mind a három receptor hibás és csak az éjszakai látásért felelős receptorok, a pálcikák érzékelnek (Achromázia). A vörös-zöld (Protán, Deután) típusú színtévesztés az ‘X’ kromoszóma rendellenességéből adódik és örökletes. A nőknek két „X”, a férfiaknak pedig egy „X” és egy „Y” kromoszómájuk van. Mivel a férfiaknál az „X” kromoszóma nincs duplikálva, így rendellenessége színtévesztést eredményez, míg a nők esetében, ha az egyik „X” kromoszóma ép, akkor a genetikailag helyes információ „felülírja” a rosszat, ezért a férfiaknál magasabb a színtévesztők aránya. A kaukázusi férfiak 8%-a, míg a nők 0.4-0.5%-a „vörös-zöld” színtévesztő. Az örökölt Tritanópia előfordulása ritka, a népesség mintegy 0.05%-ában fordul elő. A színtévesztés oka, a régóta kialakult nézet szerint, hogy a rendellenes receptor érzékenysége lecsökkent, habár az új kutatási eredmények a rendellenes receptor érzékenységi tartományának eltolódását is feltételezik. Ez a megközelítés teljesen összhangban van a mi módszerünkkel, amely a színtévesztés korrekcióját erre az alapvető feltételezésre építi.
A színtévesztők számára „vörös-zöld” típusú és speciális rétegekkel ellátott korrekciós lencséket is készítünk. A kettes ábrán egy Deuteranomál típusú színtévesztő színérzékelő receptorainak érzékenysége látható a hullámhossz mentén. A rendellenes Deuteros érzékenysége a Protos felé tolódott, ami a vörös, sárga és zöld színárnyalatok nehezebb megkülönböztethetőségét eredményezi.
2 ábra: Az épszínlátók és egy deuteranomál típusú színtévesztő receptorainak érzékenysége
3. ábra A kettes ábrán látható esetre tervezett réteg transzmissziója
A rendellenesség kiküszöbölésére egy speciálisan erre tervezett filtert használunk. A réteget úgy kell megtervezni, hogy a rajta áthaladó fény spektrumát oly módon változtassa meg, hogy az a színtévesztőben az épszínlátóhoz hasonló ingerületet váltsa ki. A réteg tervezésénél ügyelni kell arra, hogy a közepes hullámhosszakon, ahol a rendellenesség fellép, fejtse ki hatását, miközben a hosszú és rövid hullámhosszakon minél kevesebb hatása legyen. A kettes ábrán látható esetre tervezett réteg karakterisztikája a hármas ábrán látható.
A negyedik ábra a réteg hatását mutatja a színérzékelő receptorokra. Az ábrán jól látható, hogy a réteg hatása nem tökéletes, de összességében a korrigált érzékenységi görbe közelebb áll az épszínlátók érzékenységéhez. Figyelembe véve, hogy a réteg hatására a csapok adaptációs állapota megváltozik (a csapok érzékenysége alkalmazkodik a csökkent vagy megnövekedett fénymennyiséghez), az új kialakult helyzet úgy interpretálható, mintha a rendellenes csap érzékenysége a normál irány felé tolódott volna.
4. ábra: A réteg hatása a színérzékelő csapok érzékenységére